
Minden nárcisztikusnak…


Amikor egy gyerek úgy dönt, hogy letiltja az édesanyját egy üzenetküldő alkalmazásban, az első reakció általában a döbbenet: „Hogy teheti ezt? Hogy mer engem letiltani?” A felszínről nézve ez dacos, tiszteletlen, „rossz” viselkedésnek tűnhet. Ha azonban mögé nézünk – különösen egy olyan helyzetben, ahol az anya elköltözött, új párkapcsolatban él, és már nem alszik otthon – egészen más kép rajzolódik ki. A gyerek blokkolása ilyenkor nem egyszerű hiszti, hanem egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy valami minimális kontrollt szerezzen egy széthulló világ fölött.
A történet egy látszólag hétköznapi WhatsApp‑beszélgetéssel indul. Az anya reggel üzen: „All good sis???”, „Milan is awake?”, „Eat some breakfast”, majd jönnek a mosolygós, puszis emojik: „Good girly”. Első ránézésre minden rendben: érdeklődés, gondoskodás, szeretet. A gyerek válaszol is, rövid, de egyértelmű „Yes”-ekkel. Mégis, valami feszültség már itt érezhető a sorok között.
Aztán megjelenik egy fontos mondat: „I am NOT typing yes when I am trying to type something else.” A helyzet magyarázata egyszerű és nagyon gyerekes: a kisöccs is írogat a telefonról, belenyúl az üzenetekbe, viccelődik. De ennek a mondatnak szimbolikus súlya is van. A kislány úgy érzi: nem ő irányít. Nem azt küldi, amit szeretne. Nem teljesen az ő kezében van, mi jelenik meg a másik oldalon.
Ez a „nem én írok” élmény sokkal tágabb értelemben is igaz az életére: nem ő döntött arról, hogy anya elmegy, nem ő választotta az új kapcsolatot, nem ő akarta, hogy az éjszakai biztonság – „anya itthon alszik” – megszűnjön. A chatben csak egy mondat, a lelke szintjén viszont pontos leírása annak, ami történik vele: mások „írják” az ő életét.
A beszélgetés következő fontos pontja, amikor a gyerek megijed, hívja az anyját, de az anya nem veszi fel a telefont – dolgozik, siet, zavarják a hívások. Majd érkezik az üzenet:
„Please only message me if there is a problem.”
Ez egy felnőtt, leterhelt agy számára azt jelenti: „Most munka közben vagyok, ne írj apróságok miatt, majd beszélünk, ha fontos.” Egy gyerek, aki épp most élte át, hogy az anyja elköltözött, új párja van, már nem alszik otthon, ezt egészen máshogy tudja lefordítani magában:
Ez a mondat önmagában talán nem tragikus, de egy ilyen élethelyzetben könnyen a jéghegy csúcsává válik. A gyerek szívében ott van a kimondatlan kérdés: „Még mindig fontos vagyok neki?” Amikor erre a kérdésre ilyen félreérthető üzenet érkezik, a fájdalom pillanatok alatt átválthat dühbe.
A következő lépés a blokkolás. Külső szemmel nézve ez drasztikus. Mintha a gyerek azt mondaná: „Nem akarlak az életemben.” De a valóság ennél sokkal összetettebb.
A gyerek nem tud felnőtt módon vitázni, érvelni, határt húzni. Nem mondja azt: „Anya, amikor azt írod, hogy csak akkor írjak, ha baj van, nagyon rosszul esik, mert úgy érzem, hogy már nem érdekelnek a mindennapjaim.” Ehelyett olyan eszközt használ, amit ismer és kezelni tud: a gombot. A blokkgombot.
A blokkolás egyszerre három dolog:
A blokkolás így nem az anya iránti szeretet megszűnését jelenti, hanem azt, hogy a szeretet mellé olyan mennyiségű fájdalom és zavarodottság társult, amit már nem bír el.
Ebben a történetben az apa az a szereplő, aki otthon maradt a gyerekekkel. Ő az, aki látja a képernyőn a beszélgetést, hallja a háttérben az éjszakai sírásokat, érzi a feszült csendeket. És ő az, aki a legkönnyebben sodródhat bele abba a csapdába, hogy – a saját sértettségétől hajtva – a gyerek blokkolását igazolásként használja: „Látod, anyád milyen? Jól tetted, hogy letiltottad.”
Ez érthető, emberi kísértés, de hosszú távon a gyereknek árt.
Apa feladata most sokkal nehezebb, de sokkal fontosabb is: stabil, érzelmileg biztonságos bázisnak lenni. Olyan felnőttnek, akinél szabad egyszerre szeretni és utálni anyát. Akinél kimondható, hogy „hiányzik is, de közben haragszom rá, mert elment.” Aki azt mondja:
És közben hozzáteszi:
Az apa ezzel leveszi a gyerekről a lojalitás terhét. Nem kell „oldalt választania”. Nem kell úgy védenie az egyiket, hogy közben elárulja a másikat. Lehet egyszerre szomorú, dühös és szeretettel teli – mert a gyerek szíve így működik.
A blokkolás pillanatában sokszor az a kérdés: „Mit tegyek? Követeljem, hogy oldja fel? Tiltsam meg? Vegyem el a telefonját?” Ezek mind érthető reflexek, de elsősorban a felszínt kezelik, nem az okot.
Érdemes inkább kérdésekkel közelíteni:
Nem az a cél, hogy a gyerek „bevallja, hogy rosszat csinált”. A cél az, hogy megértse a saját érzéseit, és lassan-lassan szavakká tudja formálni azt, amit most gombokkal fejez ki.
Később – ha csendesebbek az indulatok – lehet arról is beszélni, hogy:
A történet egy különösen érzékeny eleme, hogy az anya egy azonos nemű partnerrel kezd új kapcsolatot. A gyerek számára azonban nem ez az elsődleges probléma. Nem az a kérdés, hogy a párja férfi vagy nő, hanem az, hogy:
A gyerek fejében ez így jelenik meg: „Van valaki, aki fontosabb lett nálunk.” Hogy ez a valaki férfi vagy nő, az ebből a szempontból másodlagos. Ami igazán számít, az az érzelmi üzenet: „Én hol vagyok most az ő szívében?”
Ha a szülők képesek világosan kimondani:
– akkor sokat tesznek azért, hogy a gyerek ezt az időszakot ne mély sebként, hanem egy nehéz, de feldolgozható élethelyzetként élje meg.
Ebben a történetben a „You blocked this person” nem egy gonosz gyerek tette. Sokkal inkább egy mondat, amit nem tudott másképp kimondani:
A blokkolás egy gyerek nyelvén megfogalmazott segélykiáltás és határ. Lehet rajta dühösnek lenni, de sokkal többet ér, ha meghalljuk mögötte azt, amit valójában mondani próbál.
Apaként a legnagyobb ajándék, amit ilyenkor adhatsz, az az, hogy nem a gombot nézed, hanem a szívet, ami megnyomta. És hogy miközben te is sérült vagy, mégis képes vagy számára az a stabil pont lenni, akiről biztosan tudja: nem tiltja le, nem költözik el, érzelmileg elérhető marad – akkor is, ha odakint éppen vihar van.
Adri 42 éves. 15 éve házas. Két gyerek.
Otthon Péter jó ember.
Stabil.
Megbízható.
Csak épp… minden rutinszerű.
Reggel puszi: “Szia.”
Este háttal alvás.
Szex havonta egyszer: gyors, mechanikus.
Beszélgetés: számlák, gyerekek, ház.
Nem: érzések. Vágyak. Álmok.
Adri egyre gyakrabban érzi:
“Ennyi lenne? Ez az élet?”
Aztán a munkahelyen megjelenik Dávid. Új kolléga.
Dávid néz rá. Nem átnéz rajta.
Kérdez: “Te hogy vagy?”
És Adri megdöbben:
Évek óta először valaki nem csak anyát lát benne.
Nem csak feleséget.
Hanem a nőt.
Hosszú beszélgetések. Nevetés. Érintések.
Aztán egy csók.
Adri tudja: “Ez rossz.”
De közben azt is érzi: évek óta először él.
Márton 38 éves. 10 éve házas. Egy gyerek.
Otthon Judit jó anya.
Szervező. Produktív.
De hideg. Kritikus. Távoli.
Márton próbál közelíteni: ölelés, beszélgetés, jelenlét.
Judit: “Most nincs idő.” “Fáradt vagyok.” “Ne már.”
Szex havonta kétszer -ha szerencséje van.
Judit ott van… de nincs ott.
Márton belül ezt fordítja le:
“Nem vagyok elég.”
“Nem kellek.”
“Nem kíván.”
Egy este régi barát születésnapja.
Ott van Eszter.
Hallgatja. Nézi. Mosolyog.
“Érdekes vagy. Mesélj többet.”
És Márton megint megdöbben:
Évek óta először valaki kíváncsi rá.
Nem csak elviseli.
Nem csak kritizálja.
Hanem tényleg figyel.
Találkoznak újra. Aztán újra.
És egyszer csak ágyban kötnek ki.
Márton tudja: “Ez rossz.”
De közben azt érzi: évek óta először valaki akarja.
Anna és Márton. Két külön történet.
De ugyanaz a mag.
Otthon: üresség.
A szeretővel: élet.
De mi ez valójában?
Intenzitás vs. stabilitás
A szerető: intenzitás
Szeretővel minden felerősödik.
Szeretővel nincs mosás.
Nincs számla.
Nincs megfázott gyerek.
Nincs reggeli feszültség.
Nincs hétköznapi kopás.
Csak két ember, a legjobb verziójukban.
A párkapcsolat: stabilitás
Otthon viszont ott a valóság.
A stabilitás nem izgalmas.
De fenntartható.
És itt a csavar!
Az intenzitás nagy része nem “ő”, hanem a körülmények.
Ha a szeretőből “otthon” lenne, idővel őt is elérné a hétköznap.
És nagy eséllyel ott is megjelenne ugyanaz: fáradtság, rutin, viták, távolság.
Miért ilyen vonzó, ami tilos?
Ezért tud “jobb” lenni.
Nem azért, mert valóban jobb.
Mit adott a szerető, amit otthon nem kaptál?
Adri esetében:
Márton esetében:
Sokszor a szerető nem “új szerelem”.
Hanem tünet.
Tünet arra, hogy valami hiányzik.
És akkor mi a kérdés?
Nem az, hogy a szerető jobb volt-e.
Hanem az, hogy:
A szerető gyakran nem “megoldás”.
Hanem egy tükröt tart.
És ez a tükör kegyetlen, mert egyszerre mutatja meg:
Mit lehet ezzel kezdeni?
A szerető sokszor nem azért “jobb”, mert ő jobb.
Hanem mert ott még van vágy, figyelem, jelenlét.
A kérdés az, hogy ezt miért nem lehetett otthon megteremteni.
És ha lehetett volna: mi kellett volna hozzá?
Mert a kapcsolat nem attól hal meg, hogy nincs szeretet.
Hanem attól, hogy nincs már kapcsolat.
És ahol csak túlélés van, ott valaki előbb-utóbb életet kezd keresni.
Mi a helyzet akkor, ha a feleség egy leszbikus nőt lát meg a munkahelyén az első napján?
Ha a feleség egy leszbikus nőt lát meg a munkahelyén az első napján, az előző történetek dinamikája még erősebb csavarral jelenik meg: a “tiltott gyümölcs” most nemcsak a rutinból való menekülést, hanem a szexualitás eddig elfojtott vagy fel nem ismert részét is képviseli.
Mi változik a képletben?
A vonzalom azonnal intenzívebb, mert duális tiltást hordoz: nem csak hűtlenség, hanem identitáskérdés is. A feleség (mint Adri) hirtelen nem csupán nőt lát meg magát, hanem egy teljesen új dimenziót fedez fel a vágyában. A leszbikus kolléga pedig nem “csak egy másik férfi”, hanem egy minőségi ugrás: lágyabb, érzelmileg elérhetőbb, kevesebb versengéssel terhelt kapcsolatot ígér.
Pszichológiai mélysége
Ez gyakran ébreszti fel a kérdőjeleződést: “Mindig is ezt éreztem, csak nem tudtam róla?” A hétköznapi rutinban elnyomott szexualitás hirtelen robbanásszerűen tört elő, és a leszbikus nővel való flört ezt felerősíti. Az első napok eufóriája különösen erős, mert:
• Újdonság + tiltás = adrenalinlöket.
• Nincs férfi-női klisék versenye, tiszta érzelmi intimitás.
• A feleség végre “látva” érzi magát, méghozzá egy teljesen friss kontextusban.
Az otthoni párhuzam
Itthon a férj ugyanazt a rutint képviseli: számlák, gyerekek, mechanikus intimitás. De most még kiélezettebb a kontraszt, mert a leszbikus nő nem “versenytárs”, hanem egy teljesen más világot testesít meg. Ez felgyorsítja a kiüresedés érzését: “Ha ő velem ilyen, vajon ki vagyok én valójában?”
A valóságcsapda
Ugyanaz a logika érvényes, mint korábban: az intenzitás nagy része a körülményekből fakad. Ha ez a kapcsolat “otthonná” válna, ugyanúgy megérkezne a logisztika, a fáradtság, a viták. Ráadásul egy leszbikus viszonyban felmerül a coming-out, a társadalmi nyomás, a gyerekek kérdései – ezek mind új réteget adnak a “stabilitás vs. intenzitás” dilemmához.
Mit tegyen a feleség?
Ez már nem csak párkapcsolati, hanem önismereti krízis. A kérdés ugyanaz: mi hiányzik otthon, amit ez a nő megad? Figyelem? Vágy? Identitás? Mielőtt bármi fizikailissá válna, érdemes önreflexióra vagy terápiára szánni időt – mert itt nem csak a házasság, hanem az egész önkép forgatható kockára. A szerető (bármilyen nemű) továbbra is tünet, de ebben az esetben a tünet mélyebbről, a szexualitás magjából fakad.
És mi van a két kiskorú gyerekkel?
A gyerekek jelenléte a legkritikusabb tényező bármilyen párkapcsolati válságban, mert ők függenek a szülők stabilitásától, és bármilyen változás őket is alapjaiban rengeti meg.
Gyerekek mint優先 tényező
Kiskorú gyerekeknél (pl. 5 év alattiaknál) a szülők konfliktusa elsősorban rájuk hat: zavart alvás, szorongás, agresszió vagy visszahúzódás léphet fel, mert ők érzékelik a feszültséget, még ha nem is mondjátok el nekik. A legfontosabb, hogy bármit tesztek, a gyerekek érdeke legyen az első – ne használd őket alku eszközként vagy érzelmi támaszként.
Hogyan védjétek meg őket
• Stabil rutin megtartása: Folytassátok a megszokott napirendet (ovija, étkezések, esti mesélés), hogy érezzék, a világ nem omlik össze. Kerüljétek a vitákat a jelenlétükben.
• Ne osszátok meg velük a részleteket: Mondjatok semleges magyarázatot, pl. “Anya és apa beszélget a felnőtt dolgokról, de titeket nagyon szeretünk mindketten.” Ne kérdezzétek tőlük, kit válasszanak.
• Közös szülői front: Együtt maradjatok láthatóan egységesek a gyereknevelésben, még ha privátban krízis van is. Ez ad nekik biztonságot.
Hosszú távú hatás
Ha a kapcsolat menthető, dolgozzatok rajta a gyerekek miatt is – a kutatások szerint a boldogtalan, de stabil család jobb nekik, mint egy viharos válás. Ha szakítás jön, akkor is priorizáljátok a békés átmenetet: mediáció, együttes gyereknevelési terv, kerülve a pszichológiai károkat. A szeretői szálak itt még veszélyesebbek, mert felfedésük esetén a gyerekek bizalma mindkét szülő iránt megingatható. A dilemma ugyanaz: mentsétek a kapcsolatot a gyerekekért, vagy zárjatok le mindent felelősen, de soha ne rontsátok el az ő biztonságukat.
Mit tehet az apa, hogy ne sérüljön (és ne sértse a gyerekeket)?
1. Ne az élménnyel versenyezzen – hanem a kapcsolattal
A gyerekek hosszú távon ezt jegyzik meg:
„Apa ott volt.”
„Apa értett engem.”
„Apánál biztonság volt.”
👉 Konkrét:
napi 10–15 perc egyéni idő gyerekenként
nem tanítás, nem nevelés – csak jelenlét
2. Kimondani azt, amit sok apa nem mer
Például:
„Látom, hogy jó volt anyával. Örülök, hogy jól érezted magad.”
Ez:
leveszi a gyerekről a bűntudatot
erősíti az apához való kötődést
nem gyengíti az apa tekintélyét
3. A szabály = szeretet kerete
Fontos, hogy az apa maga is így lássa:
nem azért van rend, mert „ilyen az élet”
hanem mert „így vagyunk biztonságban”
Ha az apa belül rendben van ezzel, a gyerekek is érzik.
4. Az új pár – határok az apa lelkében
Az apa ne próbálja:
minősíteni
lekicsinyelni
versenytársnak látni
A gyerekeknek:
egy apjuk van
azt nem lehet „leváltani”
Ez nem szerep – kapcsolat.
5. Az apa jogai (ez nagyon fontos)
Az apának joga van:
elfáradni
bizonytalan lenni
segítséget kérni
nem mindig erősnek lenni
Ha ezt elfojtja, az:
szigorban
türelmetlenségben
kiégésben jelenik meg
Egy mondat, amit érdemes megjegyezni
A gyerekek nem azt mérik, ki volt a szórakoztatóbb,
hanem azt, kinél voltak biztonságban önmaguk.
„Több éve dolgozom háziorvosként és biztosan állítom, hogy hőemelkedéssel vagy lázzal, gyengeséggel vagy izom- és végtagfájdalmakkal, orrfolyással vagy hasmenéssel, köhögéssel vagy hányingerrel, stb. járó fertőző betegségek az év minden hónapjában nagy számban előfordultak a COVID járvány előtt is. Az idén sincs ez másképp.
A különbség csak annyi, hogy a COVID hisztéria előtt a lakosság a tünetek súlyosságának megfelelően tudta kezelni ezeket a fertőző betegségeket. A valódi vírushelyzet és annak megoldása az idén is ugyanolyan, mint tavaly vagy 10 évvel ezelőtt volt. Ennek tisztázásában szeretnék segíteni a gondolkodni hajlandó lakosoknak.
A vírusfertőzések legyőzésének 5-ös szabálya, alapigazságok:
Mit lehet mégis tenni, ha elkapott egy vírus?
· hallgatni, követni a testünk üzenetét ahelyett, hogy megpróbálnánk akaratunkat ráerőszakolni a testünkre,
· segíteni a testünket, segíteni az immunrendszerünket, hogy megvédjen minket a betegségtől, ahogy teszi ezt már több tízezer éve,
· követni az alábbi „5”-ös szabályt minden vírusfertőzésnél (pld. COVID esetén is – volt alkalmam kipróbálni több tucat COVID-os betegnél).
Ellenben a láz elősegíti a szervezet fertőzésekből való felépülését. A láz az evolúció során azért maradt fenn, mert túlélési előnyt biztosít az egyed számára. Az immunrendszerünket gyengítjük, amikor követjük a TV-ből ránkzúduló gyógyszer reklámokat, és a legkülönbözőbb láz- és fájdalomcsillapítókkal tömjük magunkat. Azután meg csodálkozunk, hogy miért vagyunk már egy hete betegek és nem tudunk meggyógyulni.
A láz gyógyító ereje:
· az immunválaszok felgyorsulnak a magasabb hőmérsékleten,
· a fehérvérsejtek gyorsabban szaporodnak, fürgébben mozognak és serényebben pusztítják a testünkbe jutott vírusokat és baktériumokat,
· már a 38-39 fokos láz önmagában megöli a vírusok zömét vagy legalább gátolja szaporodásukat,
· fokozza a kórokozók és méreganyagok kiválasztását.
A fentiek miatt ne vegyünk be semmilyen láz- vagy fájdalomcsillapítót – ne fogjuk vissza az immunrendszerünket – de rendszeresen ellenőrizzük a testünk hőmérsékletét lázmérővel. Ha a lázunk megközelíti a 39 fokot, akkor már bevehetünk egy kisebb adag lázcsillapítót (pld. fél tabletta Algopyrin), de csak annyit, hogy a lázunk nem menjen 38 fok alá. Inkább fél-egy napot lázasan feküdni és gyorsan meggyógyulni, mint lázcsillapítókkal begyógyszerelve magunkat hetekig lábadozni.
A C-vitamin hatása a fertőzés legyőzésére:
· különleges vírusgátló hatással rendelkezik, melynek során hatástalanítja a vírusok RNS-ét vagy DNS-ét, vagy a vírusok összekapcsolódását (9),
· serkenti az interferon termelődését, mely segít annak megelőzésében, hogy a sejteket vírus fertőzze meg,
· elősegíti az ellenanyagok termelődését és tevékenységét,
· a falósejtek működését serkenti, amelyek elpusztítják (felfalják) a vírusos részecskéket.
A nagyobb adagok bevételétől nem kell félnünk, hiszen a honfitársunk Szent-Györgyi Albert, aki a C-vitamin felfedezéséért Nobel díjat kapott, minden áldott nap 8.000 mg C-vitamint szedett – 93 éves korában halt meg (nem C-vitamin túladagolásban J). Jómagam több mint 6 éve 3.000-4.000 mg C-vitamint szedek, amelyet ritka betegségeim alatt 6.000-8.000 mg-ra emelek.
· szabályozza az immunrendszer működését,
· fokozza a monocyták aktivitását és faló (pusztító) kapacitását,
· fokozza a vírusok elölését,
· növeli a savas foszfatáz aktivitást,
· fokozza a kórokozó ellenes hatású peptidek, defensinek és cathelicidin termelését, (😎
· csökkenti a gyulladáskeltő és növeli a gyulladáscsökkentő citokinek szintjét – a citokin vihar ellen dolgozik.
Egy idei spanyol vizsgálat során kiderült, hogy a kórházba került igazolt covidos betegek D-vitamin nélkül 50%-ban, míg 2.000 NE napi D-vitamin adagolás esetén csak 2%-ban igényelték az intenzív terápiás kezelést.
Egyszóval 25x kisebb eséllyel kerülünk intenzívre, ha szedjük a D-vitamint!
Fertőzések esetén a szokásos napi fenntartó 1.000 NE legalább dupláját kell bevenni – 2.000 NE naponta. Az idén januárban én is elkaptam a rendelésen a sok lázas, köhögő betegtől egy vírusos fertőzést, amely nagyfokú gyengeséggel és 38,7 fokos lázzal járt. Követve a saját útmutatásomat, 4.000 NE D-vitamint és 8.000 mg C-vitamint szedtem naponta – a harmadik napon – 2 nap fekvés után – már olyan erősnek éreztem magam, hogy ki mentem futni és lefutottam a szokásos 8 kilométert.
Összegzésként arra kérek mindenkit, hogy fertőző betegség esetén nyugodjon le, felejtse el a hivatalos média ijesztgetését és bízzon a saját testében:
Mivel ezen írásommal segíteni szeretnék a magyar lakosságnak, arra kérem önöket, adják tovább ismerőseiknek, barátjaiknak, mert úgy hiszem ezek az információk hasznosak lehetnek mindenkinek hazánkban.”
[Dr. Dobos Vadim]
A pajzsmirigy alulműködés (hypothyreosis) kimutathatóan csökkenti a szexuális vágyat mind nőknél, mind férfiaknál. A hormonzavar miatt az anyagcsere lelassul, ami az egész szervezet, így a reproduktív rendszer „takarékra kapcsolását” is eredményezi. Emellett gyakran fellépnek fáradtság, depresszió, önértékelési zavarok, ezek mind tovább ronthatják a libidót.
További hatásokként:
A probléma hormonális úton is súlyosbodik: a nemi hormonok (tesztoszteron, ösztrogén, progeszteron) és a mellékvesében termelődő DHEA szintje is alacsonyabb lehet, ezek szintén hozzájárulnak a libidócsökkenéshez.
Összefoglalva: a pajzsmirigy alulműködése jelentősen és közvetlenül csökkentheti a szexuális vágyat, ezért tartós libidócsökkenés esetén indokolt a pajzsmirigy működésének ellenőrzése.